Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez

/Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez
Szent István király intelmei fiához, Imre herceghez2017-09-26T07:37:54+00:00

Részlet Frater Sinonimo feljegyzéséből, amit a beszélgetésről készített

Midőn a király a fiához fordula, ilyen szavakat intézett hozzá:

Fiam, fontos dolgokról kell beszélnem veled. Most, hogy hamarosan hivatalosan is te leszel a király, fel kell készülnöd az uralkodásra. Kevés emberre számíthatsz igazán. Láthattad magad is a tanácsban, én milyen emberekkel vagyok körülvéve. Bár értelmesnek és megfontolandónak tűnt mindahányuk mondandója, de remélem, látod, hogy mindegyikük a maga pecsenyéjét sütögeti a királyság tüzénél. Itt van Aba, az ispán. Jóravaló, becsületes ember, meg is lehetne benne bízni, ha nem lenne ilyen megátalkodott maradi. Na jó, amit anyád művel, az azért sok, de meg kell értened: olyan városokban nevelkedett, mint Regensburg meg Augsburg, amelyek jóval nagyobbak, mint Esztergom. Ő úgy érzi, el van zárva a világtól itt az Isten háta mögött. De ha Abán múlna, még mindig jurtában élnénk, és lóról kergetnénk a vadakat. Nehéz vele megértetni, hogy ha nem lessük el a németektől meg a többiektől az új dolgokat, úgy járunk, mint atyáink, Lél meg Bulcsú vezér, akik igen csúnyán végezték Augsburg alatt, Lech mezején. A német meg olasz lovagok, főleg az Orseolok nem igazán megbízható szövetségesek: ma velünk vannak, holnap meg ellenünk, ha érdekeik úgy kívánják. És még nem is ejtettünk szót a papokról, akik azt mondják, bennünket szolgálnak, de egyik szemük közben a pápán, másik a nagy Német-római császáron van. Úgy gondoltam, még ameddig élek, segítek neked eligazodni ezek között itt. De Asztrik, akit helyettesnek vettem ide, amíg az itteni érsek, Sebestyén gyengélkedett, nem hagyott békén azzal, hogy a királyok most tőlünk nyugatra összeírják fiaiaknak, mit tegyenek és mitől tartózkodjanak. Hál Istennek, sikerült megszabadulnom tőle, elküldtem Kalocsára érseknek, de azóta is a leveleivel zaklat, hogy szerinte ezt kellene írni, meg azt kellene még belevenni. Az a Wipo, a Burgundiai, Konrád császár káplánja telebeszélte a fejét és most anyáddal együtt engem nyúznak, hogy nekem is legyenek tanításaim, amit ők Intelmeknek vagy minek neveznek. Igen rossz bőrben van az öregfiú, valószínűleg nem éri meg a telet, így hát hagyom, hadd írogasson. Már el is küldte az első változatot, eléggé nehezen olvasható, mert valami tébolyult ötlettől vezérelve rímes latin prózában írta meg. Állítólag valami görög, egy Xenophón írt ilyet először, és most megint nagy divat. Hogy lehet valaki divatos, akinek a neve is idegen hangot jelent? Na de mindegy, fura népek laktak mindig arrafelé a görögöknél. De visszatérve az írásra, itt van, vess rá egy pillantást! – azzal kissé nehézkesen felállt, és néhány pillanatnyi turkálás után egy tekercs pergament, ami a király pecsétjével volt ellátva vett elő a fal mellett álló tölgyfaládából. Átnyújtotta Imrének, aki az ablakon betüremkedő kellemes őszi napfénynél széttekerte az iratot, és meglehetősen gyorsan átfutotta. Hála Gellért latin óráinak, nem okozott számára gondot megérteni a szöveget.

– Egy kicsit egyszerűbben is írhatott volna Asztrik, – jegyezte meg Imre, amikor végezvén az olvasással, feltekintett apjára és visszaadta neki az újra feltekert iratokat.

– Én mondtam neki, de hát nem volt sok foganatja. Áh, nem is baj, most mindenki boldog, hogy megkapta, amit szeretett volna. Asztrik megnyugtatására belevettem az egyházat és a papokat, mint a korona legfőbb támaszát. Ebben még van is valami, nélkülük nehezen tudnám féken tartani az állandóan lázongó nagyurakat, főleg a régi valláshoz ragaszkodó pogányokat. De azért vigyázz velük, fiam, ők két urat szolgálnak, az Istent, azaz a pápát és a koronát, és időnként nehéz ám eldönteniük, melyik áll közelebb a szívükhöz. Ahogy hallom, a német császárnak igen sok baja van velük, állandóan diktálnának neki, és ebben a pápa keze erősen benne van. Baj lesz még ott a pápa és a császár között, és akkor jó lesz, ha a mi érsekeink bizton a korona oldalán állnak. Arra számíthatsz, hogy az urak ellen a mi pártunkat fogják, de a főemberek, az ispánok és a vitéz lovagok nélkül nem tudjuk megvédeni a határokat. Sajnos a püspök uraknak nincsen hadserege, s az Úr segítsége eddig még itt a Kárpátok között soha nem volt elegendő, hogy eldöntsön egy csatát. Lehet, hogy az a gond, hogy nincsen tengerünk, amit megnyithatna nekünk, mint Mózesnek, a zsidók királyának, vagy valahogy nálunk a várfalak vannak jobban megépítve, mint a bibliai Jerikó falai, de az én életemben még csak vassal sikerült eldönteni csatát, imádkozással vagy énekléssel sohasem. Ezért is vettem bele a vitézeket a felsorolásba, mert a legvégén mindig csak ők maradnak, akik elvégzik nekünk a piszkos munkát. Na meg itt vannak még az udvari emberek, akik képviselnek bennünket azokon a helyeken és időkben, amikor nem vagyunk ott. Ők azok, akik igazságot szolgáltatnak a kisebb ügyekben. Óvakodj, hogy beleszólj a dolgukba: ha jó embereket választasz, ők jól fognak képviselni a nép kisebb-nagyobb bajos ügyeiben. De azért vigyázz velük, könnyen a fejedre nőnek, és majd ők akarnak mindenben dönteni. Ide írattam még egy jó gondolatot, mindjárt megtalálom. Na ez az:   A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Nem tudom mit jelent, de jól hangzik, nemde? Na és itt van még az idegenek dolga. Lehet, hogy az utóbbi időben megszaporodtak errefelé azok, akinek még a nyelvét sem nagyon értjük. Egyik részük nemtelen, bitang ember, akik valami elől menekülnek a saját hazájukból. Ezeket állandóan tartasd szemmel a jó embereiddel és mindig kérdezd ki Dominicust vagy barátodat, Maurust, mit tudnak a jövevényekről. Ezek a papok mindent tudnak, bár azt mondják, az Úr sugalmazza nekik ezeket, de szerintem inkább a szerzetesi fülek azok, ahonnan származnak ezek a hírek. De a másik részük, akik becsületes emberek, nagy hasznot hajtanak nekünk. Nem lenne nélkülük rendes acélunk, aranyunk, borunk és főleg sörünk. Na meg anyádat is nekik köszönhetjük, olyan formás menyecskék jönnek velük, hogy a mieink csak úgy kapkodják a fejüket. Ezek a jövevények igen nagy hasznunkra vannak, magunk soha sem találnánk ki azt az ezer hasznos dolgot, amit ők hoznak magukkal.

– De a legfontosabb fiam, hogy figyelj az egyensúlyra a saját magyarjaid és a hozzád hű idegen földről érkezettek között. Ha egyik vagy másik megerősödik, vége a korona hatalmának. Mi is van még itt, hadd gondolkozzam. Ja igen, azért, hogy Asztrik boldog legyen, tudod, milyen fontos neki a szent Bibliája, beleírattam még a bibliai erényeket. Csak átírattam vele a hét főbűnt, és meg is volt az egész. Bár a szemérmetességnél volt némi vita közöttünk, de ebben az ügyben anyád meg a pap nagyon egyetértettek.

– De ha eltekintesz ettől az irománytól, és apád tanácsát akarod hallani, akkor csak annyit mondhatok neked: Fiatal vagy még, és ezt élvezd ki. És jegyezd meg, semmi rossz nem tart örökké. A baj mindig csak egy múló állapot, de azért nem kell folyton keresni! Ha nem emeled fel a fejed, és nem tekintesz előre, soha nem látod, hogy milyen szép a nap, hogy milyen kék az ég. Ezt fogadd el egy öreg embertől, aki sok mindent ma már másképp tenne. Többet foglalkoznék az élettel, a gyerekeimmel, és főleg veled, na meg anyáddal. Egyébként szerettem volna anyádnak is kedveskedni, beleírattam azt is, hogy… várjál, mindjárt megtalálom… meg is van: „Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását!”. Ettől igen boldog volt, amikor Asztrik megmutatta neki, és aznap nagyon a kedvemben akart járni.

Bővebben a magyar királyokról itt