Mi tudjuk, milyen az Árpád-sáv, és nem félünk használni

/Mi tudjuk, milyen az Árpád-sáv, és nem félünk használni
Mi tudjuk, milyen az Árpád-sáv, és nem félünk használni2017-10-11T10:09:14+00:00

Ha valaki a XI. század magyar történelmével foglalkozó filmforgatókönyv, regény vagy esetleg képregény írására/rajzolására adja a fejét, nem tudja kikerülni az Árpád-sávos zászló problematikáját.

De mi is a gond az Árpád-sávval?

Azon túl, persze, hogy kevesen tudják helyesen leírni. A neten és a kiadványokban találunk mindent: árpádsáv, Árpádsáv, stb. De túllépve ezen az apróságon, az igazi gond az, hogy az Árpád-sávos zászlót bizonyos ideológiai irányzatok szinte kisajátították, elvéve ezzel az értelmiségtől és a kicsit is „finnyásabb” nagyközönségtől is ezt a történelmi magyar jelképet.

Nézzük először, mit is tudunk, illetve mit sejtünk a piros-fehér csíkos zászló eredetéről. Na itt aztán nagy a kavarodás. „Nagy még a fejekben a zűrzavar” mondták a kommunisták 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, de ez egy másik történet… Visszatérve az eredeti témára: az Árpád-sáv története igencsak a (dicső) múltba vész. Tegyük félre a sumér, iráni, és a maja genezis-elméleteket (bár ez utóbbi a személyes kedvencem), és maradjunk a hivatalos és a tudományos értékkel bíró magyarázatoknál.

A közkeletű álláspont az, hogy Imre király aragóniai felesége, Konstancia révén, a királyné „hatására” honosodott meg Magyarországon a vörös-fehér csíkos címer, 1196 után. Természetesen mi, párkapcsolatban élő férfiak könnyen elfogadjuk az elvet, miszerint:” ha az asszony akarja, akkor inkább legyen úgy, mivel úgysem hagyja békén az embert addig, amíg nem teljesül a kívánsága”. Jogosan feltételezhetjük, hogy a nők, főleg a királynők érdekérvényesítő képessége mit sem gyengült az eltelt évszázadokban.

Baják László heraldikus, történész azonban kissé eltérő véleményen van, ami eredhet abból a szerteágazó, kiterjedt kutatásból, amit végzett a korai középkor magyar történelme terén, de táplálkozhat abból is, hogy Baják úrnak eltérő tapasztalatai vannak a szebbik nemmel kapcsolatban. Szerinte „ nehezen hihető, hogy az európai mértékkel is igen patinás dinasztiához tartozó magyar király egyik legfontosabb államjogi jelentőségű jelvénye frissen átvett és idegen eredetű. Másrészt az Árpád-korban a nőknek, de még a királynéknak sem volt olyan súlya, hogy ilyen jelentőségű kérdést befolyásolhattak volna. Harmadrészt pedig Imrével és Konstanciával ellenséges András herceg (a későbbi II. András király) is ezt a címert használta. Márpedig teljesen kizárt, hogy András a gyűlölt idegen nőt utánozva választott volna magának címert.”

Részemről hajlok arra, hogy az első és harmadik logikai magyarázatot elfogadjam, de azért a nők beleszólását az esztétikai jellegű kérdésekbe én nem becsülném le: „Drágám, jönnek ezen a külföldi lovagok, mindnek olyan szép címere van, csak úgy repkednek a sasok, oroszlánok. Mi meg itt állunk valami mutatós címer nélkül… Ilyen szégyen mégse érhet bennünket…”

Egyébként is, vegyük csak sorra, milyen jelképekről, zászlókról tudunk Árpád-házi királyaink esetében. Nézzük az államalapítót, István királyt. A rendelkezésünkre álló források szerint István zászlaja egy, a X-XI. században általánosan használt királyi zászlótípus, (gonfanon), három csúccsal és a fejedelmi vörös szín használatával. Na most képzeljük el mai hazánkfiait, amint meglátják István királyt, lovon, egy hatalmas vörös zászlóval a kezében… Nem mondom, van némi barátkozás a putyini Oroszországgal, de azért a közös múlt emléke még sokakban gerjeszt fel kellemetlen emlékeket.

Na jó, a zászló csúcsán mégiscsak egy latin kereszt volt, de azért az a vörös szín valahogy azt juttatja az idősebbek eszébe: „ Föl, föl, ti rabjai a földnek…”

Szóval ott állt István király a vörös zászlóval a kezében. De honnan jöttek a fehér csíkok, vagyis sávok, ha szakszerűbben akarjuk mondani.

Megintcsak Baják Lászlóhoz fordulunk: „Nagyon valószínű ugyanis, hogy az Árpádok régóta használt családi zászlószíneit, a vöröset és a fehéret festették föl, az új lovagi szokás szerint III. Béla király pajzsaira. A fehér és vörös zászló használatát XI. századi forrásadatok igazolják. Utóbb a fehér zászlószínt a vörösre festett pajzson fém, illetve ezüst pántokkal helyettesítették, azaz megszületett a vörössel és ezüsttel többször vágott mező, a magyar király címere.”

Tehát a vörös-fehér igazából vörös-ezüst, azaz fémszínű. Ebből a szempontból a magyar királyi zászló és a pajzsok története egybecseng a Mercedes Silver Arrows-éval, ami 1934-ben változott fehérből ezüstté. Egyébként a heraldika a fehér és az ezüst színeket ugyanannak tekinti, az „Argent” kifejezés a címertanban is erre utal.

 

Mikortól jelentek meg az Árpád-sávok a magyar királyi család címereiben

Eddig úgy tudtuk, hogy az általunk ismert első Árpád-sávos királyi címer Imre király 1202 évi oklevelén függő aranybullán látható. Ezen felismerhetjük kedvenc Árpád-sávjainkat, bár eléggé szokatlan módon oroszlánok lépdelnek rajta. Sajnos el kell keserítsem önöket: a pecsét mintája korábban keletkezett. Imre, III. Béla király fia és kijelölt uralkodója az apai címert kellett, hogy használja, már csak azért is, hogy mutassa Andrásnak, testvérének, hogy ő a korona jogos tulajdonosa. Egyébként András gyakorlatilag ugyanazt a címert használta, mint testvére, annak ellenére, hogy a viszony közöttük igencsak feszült volt. Ez a közös címerhasználat azt feltételezi, hogy mindannyian jogos örökösnek tekintették magukat, és apjuk, az Árpád-házi királyi család címerét használták.

De vajon meddig lehet visszavezetni a késő Árpád-házi királyok által használt vörös-fehér sávos címer történetét? Nem tudjuk biztosan… Az egyetlen támpont, hogy az István király által veretett pénzérmén, a Lancea Regis feliratú ezüst dénáron vágásos zászlóval díszített lándzsát tartó kéz látható. Lehetett ez akár vörös-fehér vagy vörös ezüst színű? Valószínűsíthetően igen. Más, az Árpád-házi királyokhoz köthető színek öröklődéséről nem tudunk. Pedig egyesek mit meg nem adnának egy olyan kutatásért, ami történelmi tényekkel alátámasztja, hogy az első magyar királyok zöld-fehér zászlók alatt vonultak hadba.

Bár cáfolhatatlan tényekkel nem bizonyítható, de mégis valószínű, hogy István király és utódai alatt a magyarok vörös, fehér zászlók alatt, vörös-fehér vagy vörös-ezüst pajzsokkal mentek a csatába.

Ezután gondolkozzunk el rajta, melyik is a jobb, a szívünknek kedvesebb változat: a sima vörös, vagy a vörös-fehér sávos. Mindenkinek vérmérséklete szerint, szokták mondani….

 

Történelmi képregény

Mi, a Királyok és Keresztek szerzői, nem minden vita és ellenérzés után, de úgy döntöttünk, felvállaljuk a piros-fehér csíkos zászlót, több okból is. Legfőképpen azért, mert szerintünk baromi jól mutat vizuálisan. Másrészt pedig szeretnénk látni valakit, aki hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy ilyen zászló akkoriban, István idejében még nem volt. Elgondolkoztunk azon is, hogy ezzel is szolidaritást mutatunk szerencsétlen tibeti buddhistákkal, akik jelképét a nácik a 20. században olyan orvul elorozták. Na meg a Heinekennel, akik most kapnak a vörös csillagért. De komolyra fordítva a szót: nem vagyunk hajlandóak lemondani egy darabjáról a történelmünknek csak azért, mert vannak, akik egy évezred elteltével saját céljaikra használják fel. A jelképek sohasem követnek el bűnöket, csak az emberek. Bár történelmi tény, hogy ezért általában az előbbiek bűnhődnek az utóbbiak helyett.

 

Források